Azt hihetjük szülőként, hogy gyermekünk még olyan kicsi, túl fiatal ahhoz, hogy robotokról és a mesterséges intelligenciáról beszélgessünk vele. Pedig a robotizáció kikerülhetetlenül jelen van már most is az életünkben. 5-10 év múlva, amikor gyermekünk kamaszként vagy fiatal felnőttként a munkaerőpiacra lép, olyan kihívásokkal találkozik, amelyekre reagálnia kell, gyorsan és hatékonyan.
Mi tehetünk szülőként, ha azt szeretnénk, hogy felkészüljön erre a gyorsan megváltozó világra? Járjon több különórára? Tanuljon programozni? De közben mozogjon is sokat? És hány nyelvet kellene tanulnia az angol mellett? Spanyolt? Kínait? Franciát? És akkor még nem beszéltünk a felvételi tárgyakról, amelyeket ugyancsak meg kell tanulni, sokszor emelt szinten. Azt állítom, hogy ezekre a felkészülésekre nagyrészt nem úgy van szükség, ahogy azt sokan elképzelik vagy éppen csinálják. Az iskola arra való, hogy ott sok mindent megtanuljunk. A most divatos panaszkodás és rossz tapasztalat ellenére állítom, hogy a magyar iskola nemzetközi összehasonlításban viszonylag jónak számít. Az már más kérdés, hogy mennyire hatékonyan használják a gyerekek és szüleik az iskolában töltött időt. 21. századi gyerekek szüleinek jelentősen eltér a feladata és felelőssége attól, amit a korábbi szülői generációk rutinosan csináltak. Egy olyan jövőbe kell vezetniük gyermeküket, amelyről keveset tudnak. Nincsenek kapaszkodók, a biztosnak tűnő dolgok is folyamatos mozgásban vannak, változnak. Erre a kihívásra már születtek megoldási javaslatok. Ezek egyike a lifelong learning, vagyis az élethosszig tartó tanulás. Ezt, vagyis a folyamatos, alkalmazkodó tanulást csak úgy érdemes csinálni, ha élvezzük azt. Annak a képességnek a megszerzése, hogy élethosszig érdeklődéssel nézzük a világot és ezért mindig örömmel vegyünk részt az ismeretszerzésben, a legfontosabbak közé tartozik. Emellett ugyancsak fontos, hogy megtanítsuk gyermekünket a természetközeli élet felfedezésére és a fenntartható jövőt biztosító gondolkodásra. A gyerekek születésüktől fogva természetközeli lények. Engedjük őket sétálva, örömmel tanulni, Arisztotelész nyomán. Ha kell segítsünk neki. Ha az iskolában csak részben kapja meg ezt az élményt, keressünk megoldást, hogy kialakuljon benne az örömteli ismeretszerzés, mert ez a legfontosabb, az alkalmazkodóképesség alapeleme.
1 Comment
11/11/2022 08:28:05 am
Or drug church might care people list ago. Tax social summer board reduce. Score reduce mention sit hundred actually support.
Reply
Leave a Reply. |
A szerzőA szerző a Finniskola alapítója, tanár. Kipróbálta magát számos üzleti területen, a kormányzati és a nonprofit szektorban. Jelenleg a Finniskola (WalkingMinds) tanulási modellt fejleszti és terjeszti. Gyakorló tanárként napi kapcsolata van a magyarországi közoktatási rendszerrel. archívum
December 2020
kategóriák |