Harari az alábbiakat mondja a 21 lecke, a 21. századra című könyvében. Azok, akik az igazságukat féltik, rendszerint erőszakosabbak, mint azok, akik megszokták, hogy több szemszögből szemléljék a világot. A kérdések, amelyeket nem tudunk megválaszolni, még mindig jobbak, mint a válaszok, amelyeket nem szabad megkérdőjelezni. Harari azt mondja, hogy azok a kérdések a fontosabbak, amelyekre nem tudjuk a választ és ezzel a gyerekkor legfontosabb érzését és hajtóerejét nevezi néven.
A világ megértésének ősrégi vágya ismert emberi hajtóerő. A gyerekek "miért" korszaka éppen erről szól és ez az a korszak, amelyet nem szabadna elfelejteniük. A 21. században a tudás felértékelődésével ez a tudásvágy talán jobban hajtja az embereket, mint a megelőző századokban. Persze ez az erő nem feltétlenül hat mindig jó irányba. Ugyanazzal a tudással lehet fegyvereket is és oktatást is fejleszteni. Amíg a fegyverek több profitot termelnek, mint az oktatás, inkább oda fog áramlani a befektetői vagy vásárlói pénz, semmint az oktatásba. Még akkor is így van ez egyelőre, ha a “Beruházás az emberi tőkébe”, Theodore W. Schultz könyve óta tudjuk, hogy a legjobb befektetés az emberi tőkébe, vagyis a tudásba fektetett pénz. A kormányok feladata lehetne, hogy ezt a hiányt, ezt a hibás szemléletet ellensúlyozzák. Ehhez azonban felelős szakpolitikusokra és állampolgárokra van szükség. Egy OECD kutatás szerint a felelősen gondolkodók száma átlagosan alig éri el az emberi társadalom 2 %-át. Vagyis 100 emberenként 2 olyan van, aki gondolkodik a jövőről. Ha az emberiség túl akarja élni az általa előidézett válságokat, mégiscsak az oktatásba fektetett energia és pénz hozhat viszonylag gyors eredményeket. Talán az emberi társadalmak megmentésének egyetlen útja az oktatásfejlesztés. Vajon képes lesz-e az ember saját magát kihúzni ebből az ördögi körből? Nem tudható, időben megérti-e ezt a helyzetet az emberiség. Szülőként egy bonyolult szervezésű társadalomban is van némi döntési lehetőségünk, hiszen egy gyerekre 18 éves koráig átlagosan (KSH adat alapján) kb. 15 millió forintot költünk. Az, hogy mire fordítunk többet, egyelőre nagyrészt szülői döntés. Az, hogy gyermekünk megtanulja-e a fenntartható érdeklődést, tudásvágyat kialakítani és hasznosítani, elenyésző költség, legfeljebb az összes költség 2%-a. Mi lehet az oka, hogy miközben milliókat költünk a gyermekünkre, a legfontosabb alapkészségeket nem fejlesztjük? Miért költünk oly keveset a jövőjüket tényleg meghatározó területekre?
1 Comment
11/16/2022 04:33:32 pm
Section week actually speech go east investment. Hot south thought wall too. Role shoulder much support evidence forget television election.
Reply
Leave a Reply. |
A szerzőA szerző a Finniskola alapítója, tanár. Kipróbálta magát számos üzleti területen, a kormányzati és a nonprofit szektorban. Jelenleg a Finniskola (WalkingMinds) tanulási modellt fejleszti és terjeszti. Gyakorló tanárként napi kapcsolata van a magyarországi közoktatási rendszerrel. archívum
December 2020
kategóriák |